Zsoltárok könyve

Psalmul 73


Capitole:


versetul 1

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.


versetul 2

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.


versetul 3

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.


versetul 4

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.


versetul 5

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.


versetul 6

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.


versetul 7

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.


versetul 8

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.


versetul 9

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.


versetul 10

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;


versetul 11

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?


versetul 12

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!


versetul 13

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;


versetul 14

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!


versetul 15

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.


versetul 16

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.


versetul 17

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.


versetul 18

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.


versetul 19

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.


versetul 20

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.


versetul 21

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:


versetul 22

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.


versetul 23

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.


versetul 24

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.


versetul 25

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!


versetul 26

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!


versetul 27

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.


versetul 28

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

Capitole:


Cărți