Jób könyve

capítulo 16


Capítulos:


verso 1

Felele pedig Jób, és monda:


verso 2

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!


verso 3

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?


verso 4

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;


verso 5

Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.


verso 6

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?


verso 7

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.


verso 8

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.


verso 9

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.


verso 10

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.


verso 11

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.


verso 12

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.


verso 13

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.


verso 14

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.


verso 15

Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.


verso 16

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;


verso 17

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.


verso 18

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!


verso 19

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!


verso 20

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,


verso 21

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.


verso 22

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.


verso 23

Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

Capítulos:


Libros