Jób könyve
capítulo 19
verso 1
Felele pedig, Jób, és monda:
verso 2
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
verso 3
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
verso 4
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
verso 5
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
verso 6
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
verso 7
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
verso 8
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
verso 9
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
verso 10
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
verso 11
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
verso 12
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
verso 13
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
verso 14
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
verso 15
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
verso 16
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
verso 17
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
verso 18
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
verso 19
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
verso 20
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
verso 21
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
verso 22
Miért üldöztök, engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
verso 23
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
verso 24
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
verso 25
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
verso 26
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
verso 27
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
verso 28
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
verso 29
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Libros
