Jób könyve
capítulo 28
verso 1
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
verso 2
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
verso 3
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
verso 4
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
verso 5
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
verso 6
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
verso 7
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
verso 8
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
verso 9
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
verso 10
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
verso 11
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
verso 12
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
verso 13
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
verso 14
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
verso 15
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
verso 16
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
verso 17
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
verso 18
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
verso 19
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
verso 20
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
verso 21
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
verso 22
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
verso 23
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
verso 24
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
verso 25
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
verso 26
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
verso 27
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
verso 28
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
Libros
