Jób könyve
capítulo 9
verso 1
Felele pedig Jób, és monda:
verso 2
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
verso 3
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
verso 4
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
verso 5
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
verso 6
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
verso 7
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
verso 8
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
verso 9
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
verso 10
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
verso 11
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
verso 12
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
verso 13
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
verso 14
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
verso 15
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
verso 16
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
verso 17
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
verso 18
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
verso 19
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
verso 20
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
verso 21
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
verso 22
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
verso 23
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
verso 24
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
verso 25
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
verso 26
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
verso 27
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
verso 28
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
verso 29
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
verso 30
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
verso 31
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
verso 32
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
verso 33
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
verso 34
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
verso 35
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Libros
