capitolul 12
az időbe megyen vala Jézus szombat napokon valami veteményeken által, az ő tanítványai kedig éhek valának, és kezdék leszaggatni az búzafejeket és megenni.
de mikoron az farizeusok ezt látták volna, mondanak neki: íme az te tanítványaid olyat művelnek, kit nem szabad volna művelniük ünnepnapon.
Jézus kedig monda nekik, nem olvastátok-e, mit művelt Dávid, mikoron ő is megéhezett volt, és azok, kik vele voltanak?
hogy miképpen bement az Isten házába, és az oltárra való kenyereket megette, kiket neki nem szabad vala megenni, sem azoknak, kik ővele valának, hanem csak az papoknak?
azt sem olvastátok-e az törvénybe, hogy szombat napokon az papok a templomba az ünnepet megtörik? és nem vallanak bűnt?
mondom kediglen nektek, hogy itt ez helyen nagyobb vagyon az templomnál.
hogyha tudnátok, mi legyen az, irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, semmiképpen nem kárhoztatnátok ez ártatlanokat,
mert ura Embernek Fia még az szombatnak is.
de onnét tovább járula, és mene az ő zsinagógájukba.
és íme vala ott ember, kinek keze megaszott vala. és kérdik vala őtet mondván. illik-e szombat napon vígasztani? hogy csak megfeddhetnék őtet,
és monda őnekik. ki vagyon tiközületek oly ember, kinek ha egy juha vagyon, és szombaton az kútba esik, nemde kivonssza-e onnét?
mennyivel inkább jobb azért az ember egy juhnál? tehát alkalmas emberrel jót tenni ünnepnapon,
és monda az embernek, nyújtsd ki kezedet, és amaz kinyújtá, és olyan ép lőn, mint az másik.
az farizeusok kedig onnét kimenvén kezdenek tanácsot tartani őellene, miképpen elveszthetnék őtet.
de mikoron ezt Jézus megismerte volna, elmene onnét, és követék őtet nagy sok seregek, kiket mind meggyógyíta,
és fenyítéket vete nekik, hogy őtet meg ne jelentenék,
hogy beteljesednék, ki mondatott vala Ézsaiás prófétának általa.
íme az én fiam, kit választottam, én szeretőm, kiben az én lelkem magának kellemetes volt, vetem az én lelkemet őrá, és népeknek ítéletet hirdet,
nem versenkedik, sém üvólt. sem hall valaki szót utcákon őtőle.
a megromlott nádat el nem töri, és a füstölgő lent meg nem oltja, mignem az ő ítéletét győzedelemre viszi,
és az népek az ő nevébe reménylenek.
akkoron hozának őhozzája, kit ördög gyötör vala, mely vak és néma vala, meg vígasztá őtet, annyira, hogy járna és szólna.
ezen mind az seregek elcsodálkozának, és mondnak vala: nemde ez-e az Dávid fia?
de az farizeusok, mikoron ezt hallották volna, mondnak vala, nem egyéb hatalmával űz ördögöt, hanem Belzebubbal, a fő ördögével.
Jézus kedig, mikoron látná az ő gondolatukat, monda nekik, minden ország, ki önmaga ellen meghasonlik, elromol, és minden város avagy ház, ki megoszlatik önmaga ellen, nem leszen állandó,
és ha ördög ördögöt fog űzni, tehát megoszlott önnön magába, azért miképpen leszen az ő országa állandó?
és ha én Belzebub hatalmával űzék ördögöt, az ti fiaitok ki hatalmával űznek? annak okáért ők tesznek felőletek ítéletet,
hogyha kedig Istennek malasztjával űzék ördögöket, tehát immár rátok jutott Istennek országa.
mert hogy mehet valaki házára valamely hatalmasnak, hogy zsákmányt tegyen marhájába, hanem ha először megkőtözi az hatalmast, és úgy dűlhatja fel marháját.
valaki énvelem nincsen, énellenem vagyon, és valaki énvelem nem gyűjt, tékozló.
annak okáért mondom tinektek, minden bűn és átok megbocsáttatik embereknek, de aki Szentlélek ellen való átok, meg nem bocsáttatik embereknek,
és valaki mondand szót embernek fiának ellene, megbocsáttatik neki, de valaki Szentlélek ellen mondand, meg nem bocsáttatik neki sem ez világon sem az másikon.
avagy tegyétek, hogy legyen jó az fa, és az gyümölcse is jó, avagy legyen a fa is hitvány, és az gyümölcse is, mert a fát az gyümölcséeről ismerik meg.
kígyóknak nemzetsége, miképpen szölhattok jót, mikoron gonoszok vagytok. mert embernek szája az szívnek bőségéből szól.
az jó ember a jó szívnek kincséből jót hoz elő, és az gonosz ember az gonosz kincsből gonoszt hoz elő.
de mondom tinektek, hogy minden hitságos beszédről, kiket emberek szólandanak, számot kell róla adni ítélet napján.
mert a tennen mondásodból igazultatol, és az tennen mondásodból kárhoztatol.
akkoron némelyek az írástudó és farizeusok közül kérdék őtet, és mondanak: Mester, kívánunk tetőled jelt látni.
felele őnekik, monda. gonosz és nem tiszta nemzetség, ím jelt kíván, de egyéb jel neki nem adatik, hanem Jónás prófétának jele,
mert miképpen Jónás volt három napon és három éjjel az cethalnak hasába, azonképpen leszen embernek fia is, az földnek gyomrába három éjig és három napig.
az ninivebeli férfiak felkelnek ítélet napján ez nemzetséggel, és kárhoztatjk őtet, mert ők Jónás prédikációjára penitenciára térének, és íme itt ez helyen nagyobb vagyon Jónásnál,
észak felől vala királyné asszony, felkel ítélet napján ez nemzetséggel, és kárhoztatja őtet, mert ő jött volna ez földnek vége határiról, hogy hallaná Salamonnak bölcsességét, és íme itt ez helyen nagyobb vagyon Salamonnál.
mikoron az fertelmes lélek kimegyen emberből, száraz helyen jár, keres nyugodalmat magának de nem lel,
hanem mond: ismét az én házamba térek, honnét kijöttem vala. és mikoron odajő, találja őtet üresen, megsepervén és felékesítvén,
tehát elmegyen, és veszen hozzája más hét lelkeket, nálánál alnokabbakat. bemegyen, és ott lakozik. és ez embernek utolsó dolga nehezebben leszen az előbbinél. így leszen dolga ez gonoz visszavonó nemzetségnek is,
és mikoron még az seregnek beszéllene, íme az ő anyja és atyjafiai kívül állnak vala, és neki akarnak vala szólni,
monda kedig egy néminemű ember: íme az te anyád és atyádfiai kívül állanak, veled akarnának szólni,
felele annak Jézus: ki ez hírt hozta vala, és monda, melyik az én anyám, kicsodák az én atyámfiai?
és kezét kiterjesztvén az ő tanítványaira monda: ihon az én anyám, ihon az én atyámfiai,
mert valaki az én Atyámnak akaratát teszi, ki mennyországba vagyon, az az én atyámfia, az az én húgom, és az az én anyám.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly