Szent Máténak evangéliuma

capitolul 17


Capitole:


versetul 1

és hatodnapnak utána vevé Jézus hozzá Pétert és Jakabot és Jánost, az ő atyjafiát, és vivé őket egy magas hegyre felfele,


versetul 2

holott ő előttük színét elváltoztatá, és az ő orcája fényes lőn, mint a nap, az ő ruhái fehérek lőnek, mint az hó.


versetul 3

és íme láttaték őtőlük Mózes és Illés, hogy vele szólnának,


versetul 4

felele Péter, és mondá: Uram, jó nekünk itt lennünk, ha akarod, csináljunk három hajlékot: neked egyet, Mózesnek is egyet és Illésnek is egyet.


versetul 5

és még hogy ő szólna, íme az fényes kőd megárnyékozza őket, és íme szózat lőn az égből mondván: ez az én szerelmes fiam, kibe énnekem mindenek kedvem szerint vannak, őtet hallgassátok!


versetul 6

és mikoron az tanítványok ezt hallották volna, arcul leesének, és igen megijedének.


versetul 7

de járula Jézus, illeté őket, és mondá nekik: keljetek fel, ne féljetek.


versetul 8

amazok mikoron felemelték volna szemeiket, senkit nem láttanak, hanem csak ő magát, Jézust.


versetul 9

mikoron kedig a hegyről alá jönnének, parancsola nekik Jézus, monda: ez látást senkinek ne mondjátok, mígnem embernek fia halottaiból feltámad.


versetul 10

kérdék őtet az ő tanítványai, és mondanak: mit mondanak tehát az írástudók, hogy még először Illésnek kelljen eljönni?


versetul 11

Jézus felele, és monda nekik: Illés jóllehet eljő először, és mindeneket eligazit,


versetul 12

de mondom tinektek, hogy Illés immár eljött, és meg nem ismerték őtet, és mindenbe úgy tettenek vele, mint akartak. azonképpen embernek fiának is halált kell tőlük szenvedni.


versetul 13

akkor megérték az tanítványok, hogy János baptistáról szólna nekik.


versetul 14

és mikoron az sereg közé jöttenek volna. járula őhozzá egy ember, térdet hajta neki,


versetul 15

és monda, uram, légy kegyelmes az én fiamnak, mert éjjeljáró, és igen gyötretik, mert gyakorta esik az tűzben, gyakorta az vizben,


versetul 16

vittem vala őtet az te tanítványaidnak. de nem gyógyíthaták meg őtet,


versetul 17

felele Jézus, és monda: ó hitetlen és visszavonó nemzetség, míg kell veletek lennem? míg kell titeket szenvednem, hozzátok ide énhozzám őtet!


versetul 18

és Jézus megfeddé az ördögöt, és kimene belőle, és attól fogva az gyermek megvigaszék.


versetul 19

akkoron a tanítványok járulának Jézushoz titkon, és mondanak: mire, hogy mi nem űzhetők ki belőle az ördögöt?


versetul 20

monda nekik Jézus: az ti hitetlen voltotokért, bizony, bizonnyal mondom nektek, hogy, ha leszen annyi hitetek, mint egy mustármag, és mondjátok imez hegynek, menj innet emide, elmegyen, és semmi nem leszen nektek lehetetlen.


versetul 21

de efféle ördög, ki nem megyen, hanem csak imádsággal és böjttel.


versetul 22

mikoron kediglen Galileába volnának, monda nekik Jézus: jövendő, hogy Embernek Fia elárultassék embereknek kezébe,


versetul 23

megölik őtet és harmadnapon feltámad. és ezen igen megkeseredének.


versetul 24

mikoron kedig jutottanak volna Kapernaumba, menének Péterhez azok, kik az pénzt szedik vala, és mondanak neki: az ti mesteretek nem adá meg a pénzt.


versetul 25

monda: úgy vagyon. és mikoron házba mentenek volna, Jézus előbb megszólítá Pétert, mondá: mint tetszik neked, Simon? ez földnek királyai kitől vesznek valami fizetést, avagy adót, az ő fiaitól-e, avagy az idegenektől?


versetul 26

monda neki Péter: az idegenektől, monda neki Jézus: tehát az fiak szabadosok?


versetul 27

de hogy bántásra ne legyünk, menj el az tengerre, vesd be az horgot, és az halat, mely először megakad, vedd kezedbe, nyisd fel a száját, lelsz egy staterat benne. azt hozd el, adjad énértem és teérted.

Capitole:


Cărți