capitolul 20
mert hasonlatos az mennyeknek országa a családos emberhez, ki igen reggel kimegyen műveseket fogadni az ő szőlőjébe.
és minek utána megszerződék velük az naponként való számpénz felől, bocsáta őket az ő szőlőjébe.
és kimene ismét három órakor, láta többeket is, hogy a piaczon hiába állanának,
és monda nekik: menjetek ti is az én szőlőmbe, ami igaz, megadom nektek,
amazok elmenének. ismét kimene hat órakor és kilenc órakor, ugyanolyan módon cselekedel,
ennek utána kimene tizenegy órakoron is, és talála többeket is, kik ott hiába állanának, és monda nekik: mit állotok itt mind ez egész napon hiába?
mondanak neki: mert senki nem fogadott meg minket. monda nekik: menjetek ti is az én szőlőmbe, és ami igaz leszen, megadom nektek.
mikoron kedig estve volna, immáron monda az Úr a vincellérnek: hívd be a míveseket, és add meg az ő bérüket, elkezdvén az utolsókról mind az elsőkig.
és mikoron eljöttenek volna azok, kik tizenegy órakoron mentenek vala ki, mindenyk felvevé az ő pénzét.
előjövének az elsők is, kik azt vélik vala, hogy nekik többet adnának, de azoknak is csak annyit adának.
és mikoron látták volna, hogy nekik nem adnának többet, morgódnak vala a családos ember ellen
mondván: emez utolsók csak egy órába munkalódtanak, és mihozzánk, kik az napnak terhét és hőségét viseltük, hasonlatossá tevéd.
de ő felele, és monda egyiknek: barátom, nem teszek neked bosszúságot, nemde ennyi pénzbe szerződtél-e meg velem?
vedd el, ami tied, és menj el vele, mert én emez utolsónak ugyanannyit akarok adni, mennyit neked.
nem illik-e nekem az én marhammal úgyan cselekednem, mint én akarom? avagy a te szemed-e álnok, mert én jó vagyok?
ezenképpen lesznek az utolsók elsők. és az elsők utolsók. mert sokan vannak kik hivattattak, de kevesen vannak választottak.
és felmenvén Jézus Jeruzsálembe, vevé hozzá az úton csak az ő tizenkét tanítványit, és monda nekik:
im felmegyünk Jeruzsálembe, és Embernek Fia elárultatik papi fejedelmeknek és írastudóknak, és őtet halálra kárhoztatják,
és adják népeknek kezebe, hogy megcsúfolják, megostorozzák, és megfeszítsék őtet, demaga harmadnapon feltámad.
akkoron járula őeleibe Zebedeusnak fiainak anyja az ő fiaival imádván és kérvén valamit őtőle,
és monda neki Jézus, mit akarsz? monda az: mondjad, hogy ez én két fiaim ilyenek, egyik az te jobbodra. másik balodra, az te országodba.
felele Jézus, és monda: nem tudjátok, mit kértek. meg ihatjátok-e az pohárt, melyet én megivandó vagyok, és meg keresztelkedhettek-e az keresztségben, kibe én megkeresztelendő vagyok? mondanak neki: meglehet,
monda nekik: jóllehet az én poharamat megisszátok, és azon keresztséggel, kivel én, keresztelkedtek, de az én jobbomra avagy balomra ülni, nem én adhatom nektek, hanem azoké, kiknek megszereztetett az én Atyámtól.
ezt mikoron az tize hallotta volna az tanítványoknak, kezdenek bosszankodni a két atyafiakról.
Jézus kedig híva őket, és monda nekik: tudjátok-e, hogy az népek között vagyon efféle fejedelemség? és kik őköztük nagyobbak, azok birnak az alábbvalókkal.
de nem úgy leszen tiköztetek, de valaki tiköztetek nagy akar lenni, az ti szolgálótok legyen,
és valaki első akar lenni, ti szolgátok legyen,
miképpen Embernek Fia nem jött, hogy szolgálnának neki, de hogy ő szolgálna, és hogy az ő lelkét adná sokaknak váltságért.
és mikoron kijönnének Jerikóból, követé őtet sok sereg.
és íme két vak, kik ott az úton ülnének, mikoron hallották volna, hogy Jézus menne onnét, üvöltenek vala mondván: Uram, Dávid fia, légy kegyelmes nekünk!
az sereg kedig rongálja vala őket, hogy veszteg hallgatnának, de amazok annál inkább üvöltenek vala mondván: irgalmazz nekünk, uram, Dávidnak fia!
megálla Jézus, hozzáhívá őket, és monda: mit akartok, hogy veletek tegyek?
mondanak neki: uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink,
megkeserülé Jézus őket, illeté az ő szemeiket, kik mindjárást látni fogának, és követék őtet.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly