capitolul 27
reggelre kelvén kedig, tanácsot tartanak mind az papi fejedelmek, és az fő népek Jézus ellen, hogy miképpen ölhetnék meg őtet,
és megkötözvén vivék, és adák őtet Poncius Pilátusnak, ki ott akkoron fő vala.
akkoron látván Júdás, ki őtet elárulta vala. hogy halálra ítéltetett volna, kezdé bánni tettét, és megvivé az harminc ezüst pénzt a papi fejedelmeknek és az fő népeknek,
és monda: vétkeztem, hogy az ártatlan vért elárultam. amazok mondanak: mik gondolonk mi vele? te lássad.
és a harminc pénzt előttük a templomba lehajítván elmene, és magát felakasztá.
az papi fejedelmek kedig az pénzt hozzájuk vevén mondanak: nem illik, hogy ezt az templom pénze közé tegyük, mert vér ára,
de tanácsot tartanak róla. és vevének egy mezőt vele, ki mondatik vala fazékgyártó mezejének, az úton járóknak temetésükre.
az okáért hivattaték aztán az mező: halkal dama, azaz vérnek mezeje mind ez napiglan.
akkoron teljesedék be, ami mondatott vala Jeremiás próféta által ilyen módon: és elvevék az harminc pénzt, megárultnak árát, melyet megbecsültet vevének Izrael fiaitól.
és adák azt a fazékgyártó mezejéért, miképpen Úr nekem meghagyta.
Jézus kedig megálla az fejedelem előtt. és kérdé őtet az fejedelem mondván: te vagy-e az zsidóknak királya? monda neki Jézus: te mondod.
és mikoron vádoltatnék a papi fejedelmektől és az fő népektől, semmit nem felel vala.
tehát monda neki Pilátus: nem hallod-e mennyi bizonyságot tesznek ellened?
és nem felele neki csak egy szóval is, úgy annyira, hogy az fejedelem igen megcsodálkoznék rajta.
szokás vala kedig, hogy az ünnepnapra a fejedelem egy foglyot el elbocsátana, akit akarnak vala.
kedig akkoron egy jeles fogoly vala, ki mondatik vala Barabbásnak.
azért Pilátus őket egybegyűjtvén monda nekik: melyiket akarjátok, hogy elbocsássam Barabbást-e? avagy a Jézust, ki mondatik Krisztusnak?
mert tudja vala, hogy irígységből árulták volna neki.
de mikoron székébe ülne Pilátus, hozzákülde felesége mondván neki: semmi közöd nincs neked ehhez ez igazhoz, én sokakat szenvedtem ez éjjel álmomba őmiatta.
az papi fejedelmek kedig és az fő népek rátanácsozák a sereget, hogy Barabbást kérnék ki és Jézust elvesztenék,
felele nekik az fejedelem, és monda: melyikét bocsássam ez kettőnek el? amazok mondanak: Barabbást,
monda nekik Pilátus. mit tegyek hát a Jézusnak, ki mondatik Krisztusnak? mondanak neki mindnyájan: feszíttessék meg,
monda az fejedelem: mi gonoszt tett? amazok inkább üvöltenek vala mondván: feszíttessék meg!
láta Pilátus, hogy semmit nem használhatna, hanem hogy inkább fel felrohannának, vizet hozata, kezet megmosá az nép előtt, és mondá: ártatlan vagyok én ez igaznak vérétől, ti lássátok!
és felele mind az közönséges nép, mondá: az ő vére miránk és a mi fiainkra szálljon.
és Barabbást elbocsátá nekik, Jézust kedig meg megostoroztatta, kezekbe bocsátá, hogy megfeszítenék.
akkoron a Pilátus vitézei fogák Jézust, és az itélőházba vivék. és odagyűjték mind az egész sereget,
és mikoron levetkőztették volna őtet, adának reája bársony ruhát,
és tövisből koronát fonának, és az ő fejébe tevék. a jobb kezébe kedig nádat adának. és térdeiket meghajtván őelőtte megcsúfolják vala őtet mondván: üdvöz légy, zsidóknak királya,
és mikoron megpökdösték volna őtet, vevék az nádat, és fejéhez verik vala.
és hogy immár megcsúfolták volna őtet, levetkőzteték a bársony ruhából, adák az önnön ruháját rá. és elvivék, hogy megfeszítenék.
mikoron kedig kimennének, találának egy cirénei embert, kinek Simon vala neve, ezt kényszeríték, hogy felvenné az ő keresztfáját,
és jutának az helyre, mely mondatik Golgotának, az az Koppasztó hegynek.
és ott adának neki inni ecetet, epével elegyítettet, és mikoron megkóstolta volna, nem akara inni.
és hogy felfeszítették volna, osztást tőnek az ő ruháján sorsot vetvén rá, hogy beteljesednék, ki mondatott vala az proféta által: megoszták neki az én ruháimat, és az én ruhámon sorsot bocsátanak.
és ott leülvén nézik vala őtet.
és feje fölére feltevék írva igéjét is. ihon a Jézus, zsidóknak királya.
akkoron felfeszítenek ővele két gonosztevő embert is, egyiket jobb felől, másikat bal felől.
akik kedig onnét mennek vala elő, ingatják vala fejüket,
és mondnak vala: te vagy-e, aki eltöröd Istennek templomát, és harmadnapon felépíted vala, ha Istennek fia vagy, üdvözítsd magadat, szállj le az keresztfáról!
azonképpen az papi fejedelmek is és az írástudók és mind az fő népek csúfolják vala őtet mondván:
egyebeket megtartott, önmagát nem tarthatja meg. ha Izraelnek királya, szálljon le a keresztfáról, és hiszünk neki,
Istenbe bízott, ha akarja, szabadítsa meg őtet, mert azt mondotta, hogy Istennek Fia.
azonképpen az latrok is, kik vele megfeszíttettek vala, szidalmazzák vala őtet.
hat órától fogva kedig sötétségek támadának mind az egész földön kilenc óráig.
és kilenc óra táján felkiálta Jézus nagy felszóval mondván: éli, éli lámá sabaktáni, azaz: én Istenem, én Istenem, mire hagyál el engemet?
nékik azok közül, kik ott állanak vala, mondanak: Illést hívja ez.
és előfutamék egy közülük, ki spongyába ecetet vevén egy nádszálba tevé, és neki nyújtja vala, hogy innék.
az többi kedig mondnak vala: hadd lássuk, ha eljő Illés őtet megszabadítani.
Jézus kedig ismét nagy felszóval kiálta, és lelkét kibocsátá.
és íme akkoron az templomnak superlatja kettészakada felétől fogva mind ide aljáig, és az föld megindula. az kőszálak meghasadozának,
és koporsók megnyilatkozának. és sok szenteknek testei, kik elaludtanak vala, feltámadának.
és az koporsókból kijövén az ő feltámadásának utána jövének az szent városba, és sokaknak megjelenének.
centurió kedig, és akik vele valának, melyek őrzik vala Jézust, látván az földindulást és azokat, melyek lettenek vala. igen megfélemlének, és mondanak: bizony Istennek Fia vala ez,
valának kedig ott távol sok asszonyállatok, kik ezt nézik vala, kik követék vala Jézust Galileából szolgálván neki,
melyek között vala Mária Magdaléna és Jakab anyja, Mária és József anyja és Zebedeus fiainak anyja.
és mikoron estve lett volna, jöve Arimátiából egy gazdag ember, kinek József vala neve, mely Jézusnak tanítványa is vala.
ez mene Pilátushoz, és megkéré Krisztusnak testét, melyet Pilátus meghagya neki adni.
és mikoron József vitte volna a testet, tiszta gyolcsba betakará,
és helyhezteté az önnön tulajdon új koporsójába, melyet kivágatott vala a kősziklából. és nagy követ az koporsónak ajtajára ráemelvén elmene onnét.
ott valának kedig Mária Magdaléna, és a más Mária, kik ülnek vala a koporsó ellenébe.
a más napon kedig, ki vagyon húsvétra való készületnek napjának utána, egybegyűlének a papi fejedelmek és az farizeusok Pilátushoz
mondván: Uram, megemlékezénk róla, hogy még mikoron amaz hitető élne, azt mondá, hogy harmadnapnak utána feltámadna.
azért őriztesd a koporsót harmadnapig, netalán eljőnek az ő tanítványai, és ellopják őtet, és fogják az népnek mondani, hogy feltámadott halottaibol. és az utolsó tévelygés gonoszabb leszen az elsőnél.
monda nekik Pilátus: vagyon őrizőtök, menjetek el, őrizzétek, amint tudjátok.
amazok elmenének, megerősíték az koporsót az követ rajta megjegyezvén, és őrizőket melléje vetvén.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly