Szent Máténak evangéliuma

capitolul 14


Capitole:


versetul 1

az időbe halla Heródes tetrarcha Jézusnak hírét,


versetul 2

és monda az ő szolgáinak. ez a János baptista, az támadott fel halottaiból, és azért vannak őbenne jószágos művelkedeteknek téteményei.


versetul 3

mert ez Heródes megfogta vala Jánost, és az tömlöcbe vetette vala Heródiádésért, mely vala az ő atyjafiának, Fülöpnek felesége.


versetul 4

mert János azt mondja vala neki, nem alkalmas neked avval lenned.


versetul 5

és jóllehet meg akarja vala ölni, de fél vala a sokaságtól, mert Jánost tartják vala úgy, mint prófétát.


versetul 6

mikoron kedig egyszer Heródesnek születése napja szolgáltatnék, Heródiádésnek leánya táncol vala ott köztük,


versetul 7

mely Heródesnek kellemetes lőn, azért megesküvék neki, és fogadá, hogy valamit tőle kérne, megadná.


versetul 8

az leány kedig meg megtaníttatott vala annak előtte az anyjától, és monda. add énnekem János baptista fejét egy tálba.


versetul 9

a király megbáná, demaga miérthogy megesküdt vala neki, és azokért, kik vele együtt telepedtenek vala le, hagyá, hogy nekiadnák,


versetul 10

és elbocsátván az ő hóhérait. elvágák János fejét az tömlöcbe,


versetul 11

és felhozák egy tálba, és adak az leánynak, a leány vivé az ő anyjának.


versetul 12

ennek utána János tanítványai járulának, az testet elvivék, és eltemeték, és megmondák Jézusnak.


versetul 13

ezt mikoron hallotta volna Jézus, elmene onnét hajón az pusztába felfele. és mikoron ezt az seregek hallották volna, keuetekköveték őtet gyalog a városokból kijővén.


versetul 14

és Jézus kimenvén láta a sok sereget, megkeserülé őket, és kiknek mi nyavalyája vala, meggyógyítá.


versetul 15

de mikoron estvefele volna, járulának őhozzá a tanítványok, mondanak. ez e hely puszta, az idő is elmúlt, azért bocsásd el az seregeket, hadd menjenek az falukra, és vegyenek enniük valót.


versetul 16

Jézus monda nekik: nem szükség, hogy elmenjenek, adjatok enniük ti.


versetul 17

mondanak neki: itt semmi több nincsen, hanem csak öt kenyér és két hal.


versetul 18

monda nekik Jézus: hozzátok ide azokat,


versetul 19

és parancsola, hogy az seregek leülnének az füvön, vevé az öt kenyeret és az két halat. és mennybe kezeit felemelvén megáldá, és mikoron megszegte volna, adá az ő tanítványainak az kenyereket. az tanítványok az seregekenek,


versetul 20

és mindnyájan evének, és megelégedének. ami kedig megmaradott vala az hulladékába, töltenek meg vele tizenkét kosarakat.


versetul 21

akik kediglen ettenek vala, férfiak valának olymint ötezren, asszony,áallatoktól és gyermekektől megválva.


versetul 22

és mindjárást meghagyá Jézus az ő tanítványainak, hogy hajóra szállanának, és az túlsó partra vettetnék magukat, mig ő az seregeket elbocsátaná,


versetul 23

ennek utána elbocsáta az sereget, és ő maga felmene egy hegyre imádkozni, és mikoron immár estve volna, csak egyedül vala ott,


versetul 24

az hajó kedig az tenger közepett vala, és az viz hánja vala, mert pokol szél fú vala.


versetul 25

de az éjnek negyed része mikoron volna, hozzájuk mene Jézus járván az tengeren,


versetul 26

és mikoron az tanítványok látták volna őtet a tengeren járni, megijedének mondván: ez valami csalárdság, és féltükben üvölteni kezdenek,


versetul 27

de Jézus mindájrást szóla nekik, monda: jó szívvel legyetek. én vagyok, ne féljetek.


versetul 28

felele Péter neki, monda, Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy menjek hozzád az vizen,


versetul 29

monda neki: jövel! és mikoron kihágott volna Péter az hajóból, az vizeken jár vala, és mene Jézushoz.


versetul 30

továbbá mikoron látta volna az nagy szelet, megijede, és mikoron elkezdett volna merülni, üvölt vala mondván, Uram, tarts meg engemet,


versetul 31

legottan Jézus kezet nyújtván fogá őtet, és monda neki: kicsiny hitű, miért kételkedél?


versetul 32

és mikoron az hajóba bementenek volna, megálla a szél.


versetul 33

akik kedig az hajóba valának, járulának őhozzá, imádák őtet, és mondanak: bizony Istennek Fia vagy.


versetul 34

és mikoron általkeltenek volna, jövének Genezáretnek földére.


versetul 35

de mikoron ezt megértették volna, ott a földön lakozó népek követeket bocsátanak mind az körül való tartományokra, és eleibe hordanak minden betegeket,


versetul 36

és kérik vala őtet, hogy csak illethetnék ruhájának peremét, és valamelyek illetik vala, meggyógyulnak vala.

Capitole:


Cărți