Szent Máténak evangéliuma

capitolul 9


Capitole:


versetul 1

és az hajóba bemenvén általkele, és jöve az ő városába,


versetul 2

holott hozának eleibe egy köszvényest, ágyba fekvőt, és mikoron látta volna Jézus azoknak hitét, monda az köszvényesnek. jó szándékba légy, fiam, és megbocsáttatnak neked az te bűneid.


versetul 3

és íme nekik az írástudók közül mondják vala magukba. ez kárlomlást teszen.


versetul 4

de mikoron látta volna Jézus az ő gondolatukat, monda: mire gondoltok gonoszt az ti szívetekbe?


versetul 5

melyiket könnyebb mondani, megbocsáttatnak az te bűneid, avagy azt, kelj fel, és járj?


versetul 6

hogy kediglen nyilván legyen nálatok, hogy Embernek Fiának hatalma vagyon ez világon bűnöknak megbocsátására. tehát monda az köszvényesnek: kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj el házadhoz.


versetul 7

amaz felkele, és házamene.


versetul 8

az seregek kedig, kik ezt látják vala, csodálkoznak vala rajta, és magasztalják vala az ÚrIstent, ki adott volna ily hatalmat embereknek.


versetul 9

onnét Jézus továbbmenvén láta egy embert, ki a vámon ülne, Máté nevűt, és monda neki, kövess engemet, amaz felkelvén követé őtet.


versetul 10

és történék, hogy mikoron Jézus az ő házába letelepedett volna, sok bűnösök mind nyilvánvalók és miind egyébek, kik jöttenek vala, letelepedének Jézussal és az ő tanítványajual.


versetul 11

de mikoron ezt látták volna az farizeusok, mondanak az ő tanítványok. miért hogy az ti mesteretek az nyilvánvaló bűnösökkel és az egyéb bűnösökkel együtt eszik?


versetul 12

de mikoron Jézus ezt meghallá, mondá nekik. nem szükség az egészségesnek az orvos, hanem annak, aki beteg.


versetul 13

sőt inkább menjetek el, tanuljátok meg, micsoda az: irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. mert nem jöttem azért, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy az bűnösöket penitenciára.


versetul 14

akkoron jövének őhozzá János baptista tanítványai, és mondának neki. mire hogy mi és az farizeusok, gyakorta böjtölünk, az te tanítványaid kedig nem böjtölnek?


versetul 15

és mondá Jézus nekik. az vőlegénynek fiai, sírhatnak-e addig, mig az vőlegény velük vagyon? de még lesznek oly napok, hogy az vőlegény tőlük elvétetik, és akkoron böjtölnek.


versetul 16

senki nem vet az ó ruhába valami kemény új posztó foltot, mert elszakasztaná, amit hozzá varrottak. és aztán nagyobb szakadás lenne rajta.


versetul 17

az újbort sem töltik ó tömlőbe, mert megszakadna az tömlő, és az bor elfolyna, az tömlő is elveszne, de az újbort új tömlőbe töltik, hogy mind az kettő megmaradjon.


versetul 18

mikoron Jézus ezeket beszéllené, jöve őhozzá egy fő ember, és imádá őtet mondván. az én leányom ma halt meg, de jöjj oda, vesd rá kezedet, és megéled.


versetul 19

és Jézus felkelvén elmene vele, és az ő tanítványai is.


versetul 20

és íme egy asszonyállat, kin vér vala tizenkét esztendeig, hátul illeté csak az ruhája peremét


versetul 21

ezt gondolván önmagába: ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.


versetul 22

de hogy Jézus hátrafordula, és megláta, monda neki, bízzál, jó leányom, az te hited gyógyított meg tégedet. és az asszony az időtől fogva meggyógyulva lőn.


versetul 23

és mikoron jutott volna Jézus az fő embernek házába, és látta volna ott az trombitásokat és az sereget, hogy ott tolakodnának,


versetul 24

monda nekik. menjetek felfele, mert ez leány nem halt meg, hanem aluszik, és amazok megnevetik vala őtet.


versetul 25

de mikoron a sokaság kiküldetett volna, bemene Jézus, fogá az ő kezét. és feltámada az leány.


versetul 26

mely dolognak mind ott az földön nagy híre lőn.


versetul 27

és mikoron elmenne onnét Jézus, követé őtet két vak, kik üvöltenek vala mondván. legy irgalmas nekünk, Jézus, Dávidnak fia.


versetul 28

de mikoron egy házba bementenek volna, hozzámenének a vakok, és monda nekik Jézus. hiszitek-e, hogy én ezt tehetem? mondanak neki, hisszük, Uram.


versetul 29

tehát illeté az ő szemüket, és monda, amint hittetek, úgy legyen nektek.


versetul 30

és az ő szemük legottan megnyílék, kiknek meghagyá Jézus, hogy ez dolgot senkinek ne mondanák.


versetul 31

de mikoron amazok kimentenek volna, kihirdeték az ő nevét, mind az egész földön.


versetul 32

hogy ezek onnét elmentenek volna, hozának hozzá egy néma embert, kibe ördög vala,


versetul 33

és az ördögöt belőle kiűzvén megszólala az néma. és mind az seregek rajta igen megcsodalkozának mondván, soha nem jelent még ígyen Izraelség között.


versetul 34

az farizeusok kedig azt mondják vala, hogy az ördögök fejedelme hatalmával űzne ördögöket.


versetul 35

Jézus kedig eljárja vala mind az városokat és utcákat tanítván az ő zsinagógájukba, és prédikálván memnyországnak evangéliumát megvigasztván minden betegséget és minden fájdalmat az nép között.


versetul 36

és mikoron látta volna az seregeket, megkeserülé őket, hogy úgyan elhagyattak és oszlottak volna, mint az juhok, kiknek nem volna pásztoruk,


versetul 37

és monda az ő tanítványainak. az aratás bőven volna, de az aratók kevesek,


versetul 38

azért kérjétek az aratásnak urát, hogy bocsássa az ő aratóit az ő veteményére.

Capitole:


Cărți