capitolul 21
és mikoron közelgetnének Jeruzsálem felé, és jutottanak volna Betfagéba, az Olajhegyre, akkoron Jézus elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
mondá nekik: menjetek el imez kastélyba, ki tiellentekbe vagyon, és mindjárást találtok egy nőstény szamárt megkötvén ott, és az fiát vele, oldozzátok el, és hozzátok énnekem.
és ha valaki nektek valamit szóland, azt mondjátok, hogy ezekkel Úrnak dolga vagyon. és mindjárást elbocsátják őket.
ez kedig mindazért lőn, hogy beteljesednék, amit mondott vala az próféta, imígy szólván:
mondjátok meg Sionnak leányának, íme a te királyod jő teneked magát megalázván, ülvén az megtanított szamáron és annak fián.
elmenének az tanítványok, és azonképpen tevének, mint nekik Jézus hagyta vala,
elhozák a szamarat és az fiát is vele, és ruhájukat reájuk teríték, és őtet felülteték.
az sok sereg kedig ruhajukat az útra terítik vala, nekik ágakat szaggatnak vala a fákról, és az útra hintik vala.
az seregek kedig, kik előtte és utána mennek vala, üvöltenek vala mondván: hozsanna Dávidnak fiának! boldog, ki jött Úrnak nevébe, hozsanna az magasságokba.
és mikoron Jézus bement volna Jeruzsálembe, megindula mind az egész város, és mondnak vala: kicsoda ez?
az seregek kedig mondnak vala: ez az Jézus, a próféta Galileából, nazáretbeli.
és bemene Jézus az Istennek templomába, és kiűzi vala onnét az árusokat és az vásárlókat ott a templomba, és az pénzváltóknak asztalait, az galambárusoknak ketreceit felfordítá,
és mondá: meg vagyon írván, az én házam imádságnak házának hívattatik, ti kediglen azt tettétek latroknak barlangjává,
akkoron az templomba járulának őhozzá vakok és sánták, és megvígasztá őket.
mikoron az papi fejedelmek és írástudók látták volna ez csodákat, melyeket tett vala. és az gyermekeket hallották volna a templomba üvölteni és mondani: hozsanna Dávidnak fiának, megbosszulák,
és mondanak neki: hallod-e, mit mondanak ezek? Jézus monda nekik: mire nem? soha nem olvastátok-e: az ártatlanoknak és csecsemőknek zaja által végezted el dicséretedet?
és őket elhagyván kimene az városból Betániába, és ott marada.
reggel kedig ismét az városba térvén megéhezék,
és mikoron látott volna egy fügefát az úton, odamene, semmit rajta nem talála, hanem csak a levelet, és monda neki: soha terajtad gyümölcs ne teremjen mindörökké. és mindjárást megasza a fügefa,
melyet mikoron az tanítványok láttanak volna, megcsodálkozának rajta mondván: ím mely hamar megasza az fügefa.
Jézus kedig felele, és monda nekik: bizony mondom tinektek, hogyha hitetek leszen, és semmit nem kételkedtek, nem csak ezt művelitek, ami az fügefának történt, de, ha azt mondjátok imez hegynek: vedd fel innet magadat, bocsásd az tengerbe, megleszen.
és mindeneket, valamit hívén imádságtokba kértek, elveszitek.
és mikoron az templomba jött volna, és ott tanítana, hozzámenének az papi fejedelmek és a fő népek, és mondanak: micsoda hatalommal műveled ezeket, és ki adta neked ez hatalmat?
felele Jézus, monda nekik: én is kérdek valamit tőletek, melyet ha ti megmondotok énnekem, megmondom én is, ki hatalmával művelem ezeket.
Jánosnak keresztelése honnét volt? mennnyből, avagy emberektől? amazok kezdék azt magukba gondolni mondván, ha azt mondjuk, hogy mennnyből, fogja azt mondani, hogy mire nem hittünk tehát neki,
ha azt mondjuk, hogy emberektől, felelmünk vagyon a sokaságtól, mert mindnyájan úgy tartják vala Jánost, mint prófétát.
megfelelének azért Jézusnak, és mondanak: nem tudjuk, monda ő is nekik: tehát én sem mondom meg nektek, ki hatalmával művelem ezeket.
mi láttatik kedig nektek? egy embernek vala két fia, és mene az elsőhöz, monda neki: fiam, menj el, ma művelj az én szőlőmbe!
amaz kedig felele, mondá: nem akarom. de annak utána megbáná tettét, és elmene.
a másik fiához mene, annak is úgy monda, és az azt felele, mondá: elmegyek, uram, és nem mene el.
ez kettő közül melyik tette az atyja akaratát? és mondanak neki: az első. monda nekik Jézus: bizony mondom tinektek, hogy az nyilvánvaló bűnösök és az kurvák elölvesznek titeket mennyeknek országába.
mert hozzátok jöve János baptista igazságnak után, és nem hittek neki. de az nyilvánvaló bűnösök és az kurvák hívének neki. és mikoron őtet láttátok volna, nem tartátok azután penitenciát, hogy neki hinnétek.
halljátok meg az más példát is. vala egy családos ember, ki palantála egy szőlőt, melyet sövénnyel körülvőn, és ása satut benne, és építe tornyot. és az szőlőt é a művesek kezébe, és önnön maga elmene messze.
mikoron kedig az szőlő gyümölcsének ideje elközelített volna, elbocsátá az ő szolgáit az művesekhez, hogy az szőlő gyümölcsét elvennék.
de az művesek megkapák az ő szolgáit, kit igen verének bennük, kit megölének, kit kedig megkövezének.
ismeg elbocsátá szolgáit, többen, mint azelőtt, azokkal is olyan módon cselekedének,
utolszor elbocsáta az önnön fiát mondván, netalán tisztelvén félik az én fiamat,
de mikoron az művesek az ő fiát látták volna. mondanak önköztük. ihon vagyon az, kié az örökség, jere, öljük meg őtet, hogy az örökség reánk szálljon.
és őtet megkapák, az szőlő kívül veték, és megölék.
azért mikoron hazajő az szőlőnek ura, mit teszen az műveseknek?
mondanak amazok: a gonoszokat gonoszul veszti el, és az ő szőlőjét adja más művesek kezébe, melyek adnak neki gyümölcsöt, mikoron annak ideje leszen.
monda neki Jézus: soha nem olvastátok-e az írásokban, hogy az követ, kit az rakók nem jónak itéltek, az tétetett a szegletnek fejének. Istentől szerzetett ez, és csodalatos a mi szemeink előtt?
annak okáért mondom tinektek, hogy Istennek országa elvétetik tőletek, és adatik népeknek, kik belőle gyümölcsöznek.
és valaki ez kőre esik, megtöretik, akire kedig esik, megrontja őtet.
és mikoron az papi fejedelmek hallották volna az ő példabeszédét, megismerék, hogy őróluk mondaná,
és kereskednek vala, mint őtet megfognák, de nem merék a sokaságtól, mert tartják vala őtet, mint prófétát.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly