Szent Máténak evangéliuma

capitolul 18


Capitole:


versetul 1

az időben járulának az tanítványok Jézushoz, és mondanak: kicsoda nagyobb mennyeknek országába?


versetul 2

és Jézus előhíván egy kisgyermeket megállatá köztük,


versetul 3

és mondá: hogyha meg nem térendetek, és nem lesztek olyanok, mint ez gyermek, nem mentek be mennyeknek országába,


versetul 4

valaki azért megalázza magát, mint ez gyermek, az nagyobb mennyeknek országába.


versetul 5

és valaki fogad hozzája egy ilyen gyermeket én nevembe, engemet fogad,


versetul 6

és valaki megbotránkoztat valamelyet ez gyermekek közül, kik énbennem hisznek. jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének nyakára, és az tengernek mélységébe vetnek.


versetul 7

jaj ez világnak botránkozástól, demaga szükség, hogy eljöjjenek az botránkozások, de jaj annak, ki miatt a botránkozás jő.


versetul 8

hogyha az te kezed avagy lábad ártalomra vagyon neked, mesd el, és vesd el tőled, jobb teneked az életre csonkán-bonkán bemenned, hogynemmint két kezed és két lábad lévén pokolra vettetni.


versetul 9

és hogyha az te szemed bántásodra vagyon neked, toldd ki őtet, vesd el tőled. jobb teneked egy szemmel az életre menned, hogynemmint két szemmel pokolra vettetni.


versetul 10

lássátok azért, hogy meg ne utáljatok csak egyet is ez ilyen kicsinyekbe, mert mondom tinektek, hogy ezeknek angyalai mindenkoron látják, az én atyámnak színét ki mennyországba vagyon.


versetul 11

mert Embernek Fia jött, hogy üdvözítené, ami elveszett volna.


versetul 12

mint tetszik nektek? hogyha egy embernek volna száz juha. és egy közülük eltévednék, nemde elhagyja-e az kilencvenkilencet a pusztába, és elmegyen, megkeresi, amely eltévedett?


versetul 13

és ha történik, hogy megleli őtet. bizony mondom nektek, nagyobb öröme vagyon rajta, hogynemmint az kilencvenkilencen, kik el nem tévedtek volt.


versetul 14

ezenképpen, azt akarja az ti mennyei atyátok, hogy egy se vesszen el ez kicsinyekbe.


versetul 15

továbbá ha az te atyádfia vétkezik teellened, menj el, fedd meg csak egyedül önnön magát, ha megfogadja beszédedet, megnyerted atyádfiát,


versetul 16

hogyha kedig a te szódat nem fogadja, végy mégis hozzád egyet avagy kettőt, hogy két avagy harom tanú beszédében minden beszéd megálljon,


versetul 17

hogyha azok szavát sem fogadja, mondd meg Anyaszentegyháznak. hogyha Anyaszentegyházat nem akarja hallgatni. legyen teneked mind pogány és nyilvánvaló bűnös.


versetul 18

bizony mondom nektek, valakiket megkötöztök ez földön, kötözve lesznek mennyországba is, és valakiket megoldoztok ez földön, oldozva lesznek mennyországba is.


versetul 19

ismét azt mondom nektek, hogyha ketten avagy hárman megegyenesült akarattal itt ez földön mindent, valamit kérendenek, meg leszen nekik adva az én Atyámtól, ki mennyországba vagyon.


versetul 20

mert valahol ketten avagy hárman egybegyűlnek én nevembe, ott közöttük vagyok.


versetul 21

akkoron Péter hozzájárula monda neki: Uram, ha az én atyámfia hétszer vétkezik énellenem, megbocsássak-e neki?


versetul 22

monda neki Jézus: nem mondom teneked, hogy hétszer, hanem hetvenhétszer.


versetul 23

annak okáért hasonlatott a mennyeknek országa egy királyhoz, ki akart volna számot vetni az ő szolgáival.


versetul 24

és mikoron elkezdette volna az számvetést, hozának egyet eleibe, ki neki tartozik vala tízezer font pénzzel.


versetul 25

és mikoron nem volna honnét megadni, hagyá az Úr, hogy őtet eladnák mind feleségével és gyermekeivel egyetembe, és minden marháját, aki volna, hogy neki meglenne az fizetes.


versetul 26

az szolga kedig leesék lábához, és imádja vala őtet mondván: Uram, légy békességes énfelőlem, és mindeneket megadok neked.


versetul 27

demaga az Úr megkönyörüle az szolgán, elbocsáta őtet, és minden adósságát megengede.


versetul 28

és az a szolga kimene előle, talála egy sszolgátársát, ki neki tartozik vala száz pénzzel. és őtet torkon ragadván üstökénél fogva vonsza vala mondván: add meg nekem, amivel tartozol.


versetul 29

és a sszolgátársa előtte leesvén kéri vala őtet, hogy békességes lenne felőle, és mindeneket meg akarna neki fizetni,


versetul 30

de amaz nem akará, hanem vete őtet az tömlöcbe, mígnem megadná az adósságot.


versetul 31

mikoron ezt az úrnak egyéb szolgái látták volna, felette igen bánák. eljövének az úrhoz, és mindeneket megmondanak neki, mint löttenek volna.


versetul 32

tehat az Úr azt a szolgát hozzáhivatá, és monda neki: álnok szolga, mikoron engemet kértél volna, minden adósságodat meghagyám neked.


versetul 33

nemde irgalmasságot kellett-e neked is tenned? mint teveled irgalmassagot tettem vala?


versetul 34

és az ő ura rá megharagudván adá őtet az hohérok kezébe mindaddig, mígnem mind megfizetné, amivel tartoznék neki.


versetul 35

így teszen az én mennyei Atyám is tinektek, ha ki-ki mind tiközületek meg nem bocsátja szíve szerint atyjafiának vétkeit.

Capitole:


Cărți