Szent Máténak evangéliuma

capitolul 19


Capitole:


versetul 1

és lőn, hogy mikoron Jézus ez beszédeket elvégezte volna, kimene Galileából, és jöve zsidóságnak határaira, mely vagyon Jordán vizén túl.


versetul 2

és követék őtet sok seregek, kiket ott megvígaszta.


versetul 3

és járulának őhozzá az farizeusok, kísértvén őtet, és mondanak neki: illik-e embernek feleségétől megválni akármi okért?


versetul 4

felele nekik, és mondá: nem olvastátok-e, hogy ki legelőször teremtett, úgy teremtett, hogy lenne férfiú és asszonyállat?


versetul 5

és monda ismét nekik: ezért elhagyá ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és ketten lesznek egy testbe.


versetul 6

azért immár nem kettő, hanem egy test. annak okáért amit Isten egybeszerzett, ne válassza azt el ember.


versetul 7

mondanak neki: miért tehát, hogy Mózes azt hagyta, hogy az megválásról levelet adjanak, és elbocsássák?


versetul 8

monda nekik: az ti kemény szívetekért engedé Mózes azt, hogy megválhatnátok feleségtektől, mert először nem úgyan vala.


versetul 9

mondom kedig tinektek, hogy valaki elhagyá feleségét ( hanemha paráznaságnak okáért) és mást veend, ez mint buja ember vétkezik. és valaki az ő elbocsátott feleségét veszi is, az is úgyan vétkezik.


versetul 10

mondanak neki az ő tanítványai: ha ilyen módon vagyon embernek dolga feleségével, hát jobb meg sem házasulni.


versetul 11

monda nekik: nem mindenek foghatják meg ez beszédet, hanem azok, akiknek adatott.


versetul 12

mert vannak herélt emberek, kik anyjuknak méhéből olyan módon születtenek. és vannak, hogy kiket emberek heréltenek meg, vannak ismét, kik magukat megherélték az mennyeknek országáért. aki foghatja, fogja!


versetul 13

akkoron hozának őhozzá kis gyermekeket, hogy kezét rájuk vetné, és imádkoznék. a tanítványok kedig megrongálják vala őket.


versetul 14

de monda Jézus: ne bántsátok az gyermekeket, és ne tiltsátok meg, hogy énhozzám ne jövének, mert ez ilyeteneké mennyeknek országa,


versetul 15

és mikoron kezét rájuk vettette volna, elmene onnét.


versetul 16

de íme egy járula őhozzá, monda neki: jó mester, micsoda jót kell tennem, ha azt akarom, hogy az őrőkörök életet vegyem?


versetul 17

monda neki Jézus: mire mondasz engemet jónak? ha senki nem jó, hanem csak egy, tudni illik mint Isten. hogyha az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat.


versetul 18

monda neki: melyeket? Jézus monda: ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis tanú ne légy,


versetul 19

atyádat anyádat tiszteljed, és felebarátodat szeressed, mint tennen magadat,


versetul 20

monda neki az ifjú: mindezeket megtartottam én ifjúságomtól fogva, azért mi kell több hozzá?


versetul 21

monda neki Jézus: ha tökéletes akarsz lenni, menj el, adj el mindeneket, kik vannak neked, osztogasd az szegényeknek, és leszen kincsed mennyországba, és jöjj el, kövess engemet!


versetul 22

mikoron az ifjú ezt hallotta volna, megszomorodván mene el onnét, mert sok jószággal bír vala.


versetul 23

Jézus kedig monda az ő tanítványainak: bizony mondom, nehéz a gazdagnak üdvözülni.


versetul 24

sőt azt mondom nektek, könnyebb az tevének a tű fokán általmenni, hogynemmint az gazdagnak mennyországba bemenni.


versetul 25

ezt hallván az tanítványok igen megcsodálkozának, és mondnak vala: tehat ki üdvözülhet?


versetul 26

Jézus kedig reájuk tekinte, és monda nekik: embereknél ez lehetetlen dolog, de Istennél mindenek lehetségesek.


versetul 27

tehát felele Péter, és monda neki: ím mi elhagytunk mindeneket, és téged követtünk, mi leszen azért nekünk?


versetul 28

monda nekik Jézus: bizony mondom nektek, hogy ti, kik engemet követtetek, mikoron a megújulásnak idején ülend Embernek Fia az ő felséges székébe, ültök ti is ott tizenketten ítélvén Izraelnek tizenkét nemzetségét.


versetul 29

és minden, valaki elhagyá vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekét, vagy mezőit az én nevemért, száz annyit veszen, és az örök életet bírja,


versetul 30

mert sok elsők lesznek utolsók. és utolsók elsők.

Capitole:


Cărți