Szent Máténak evangéliuma

capitolul 8


Capitole:


versetul 1

de mikoron alájött volna az hegyről, követik vala őtet sok seregek.


versetul 2

és íme egy poklos járulván imádá őtet mondván. Uram, ha akarod megtisztíthatsz engemet.


versetul 3

és kezét kinyújtván Jézus illeté őtet, és monda. akarom, légy tiszta. és legottan megtisztula neki poklossága.


versetul 4

és monda neki Jézus. lássad, hogy ezt senkinek ne mondjad, de menj el, mutasd meg magadat az papnak, és vidd fel az ajándékot nekik bizonyságul, kit Mózes hagyott.


versetul 5

de mikoron bement volna Jézus Kafarnaumba, jöve őeleibe centurjó kérvén őtet és mondván.


versetul 6

Uram, az én gyermekem otthon köszvénybe fekszik nagy gyötrelmet vall,


versetul 7

monda neki Jézus. én, mikoron odamegyek, meggyógyítom őtet.


versetul 8

felele centurjó, mondá, nem vagyok méltó vram, hogy én hajlékomba jöjj, de csak mondjad egy igével, és meggyógyul az én gyermekem,


versetul 9

mert én is más ember hatalma alatt vagyok, és vannak énutánam is vitézlő szolgák. és mikoron egyiknek mondom, menj el, elmegyen, az másiknak ha mondom, jöjj ide, eljő, avagy ha mondom, tedd emezt, megteszi.


versetul 10

ezt mikoron hallotta volna Jézus, csodálkozék rajta, és monda azoknak, kik követik vala őtet, bizony mondom nektek, még Izrael között sem találtam ilyen hitet.


versetul 11

mondom kediglen nektek, hogy sokan jőnek napkelet és napnyugat felől, kik letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal mennyeknek országába,


versetul 12

de ez ország fiai vettetnek az külső sötétségekre, hol siralom és fogaknak csikorgatása leszen.


versetul 13

és monda Jézus centurjónak, menj el, és miképpen hjuéd, úgy legyen neked. és az órába megvigaszék az ő gyermeke.


versetul 14

és mikoron jött volna Jézus Péternek házába, látá az ő napát, hogy feküdnék, és hideg lelné,


versetul 15

és illeté neki kezét, és az hideg elhagyá, és felkele, szolgál vala nekik,


versetul 16

és mikoron estefelé volnának, hozának őhozzá sok ördöngőseket, melyeket mind kiűze belőlük csak egy beszédével, és minden betegeket meggyógyíta,


versetul 17

hogy beteljesednék, ki mondatott vala Izajás prófétának általa. mikoron mondá. ez vette el a mi betegségeinket, és viselte fájdalmunkat.


versetul 18

mikoron kedig látta volna Jézus az sok sereget körüle, hagyá, hogy mennének az túlsó partra.


versetul 19

és mikoron jött volna hozzá egy írástudó, monda neki, Mester, követlek téged, valahová mégy,


versetul 20

és mondá neki Jézus. az rókáknak lukuk vagyon, és az egy madaraknak fészkük, Embernek Fiának kedig nincsen, hová fejét haitaná.


versetul 21

más is az tanítványok közül monda neki, Uram, bocsáss el engemet, hadd menjek el temetni atyámat először.


versetul 22

monda neki Jézus, kövess engemet, és hagyd az holtaknak eltemetni az ő halottaikat. és mikoron egy hajóba bement volna, utánamenének az ő tanítványai is,


versetul 24

és íme nagy vész támada az tengeren, annyira, hogy az hajót elfednék az habok. Jézus kedig aluszik vala,


versetul 25

és jlván az tanítványok felkölték őtet mondván: Uram, tarts meg minket, mert ím elveszünk,


versetul 26

monda nekik, mit féltek, kevés hitellel valók. tehát felkelvén parancsola az szeleknek és az tengernek, és lőn nagy csendesség.


versetul 27

az emberek kedig ezen csodálkoznak vala mondván: kicsoda ez? kinek mind tenger mind ez szelek engednek.


versetul 28

és mikoron jöttek volna Gadarának túlsó partjára, járulának eleibe két ördöngősek, kik az koporsókból kijőttenek vala, kik felette kegyetlenek valának, úgy annyra, hogy senki nem mehet vala el az úton, kin ők mennek vala.


versetul 29

és íme kezdenek üvölteni mondván. mi közünk vagyon nekünk teveled, Jézus Istennek fia, időnek előtte jöttél, hogy gyötörnél minket.


versetul 30

vala kediglen tavol őtőlük nagy sok disznó sereg, kit őríznek vala.


versetul 31

az ördögök kedig kérik vala Jézust mondván. ha kiűzöl minket, engedjed nekünk, hogy menjünk az disznó seregbe,


versetul 32

és monda nekik menjetek el. amazok kediglen kimenvén menének az disznó seregbe. és íme mind az egész disznó sereg hanyatt-homlok vitetik vala az tengerbe, és elveszének az vizbe.


versetul 33

akik kedig az disznókat őrzik vala, elfutának, bemenének az városba, megmondák mind ez dolgot, miképpen történt volna dolguk az ördöngősöknek,


versetul 34

és íme mind az egész város eleibe jöve Jézusnak, és mikoron látták volna őtet, kérik vala, hogy elmenne az ő határukról.

Capitole:


Cărți