Jób könyve
capítulo 11
verso 1
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
verso 2
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
verso 3
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
verso 4
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
verso 5
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
verso 6
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
verso 7
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
verso 8
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
verso 9
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
verso 10
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
verso 11
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
verso 12
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
verso 13
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
verso 14
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
verso 15
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
verso 16
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
verso 17
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
verso 18
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
verso 19
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
verso 20
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
Libros
