Jób könyve

capítulo 20


Capítulos:


verso 1

Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:


verso 2

Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.


verso 3

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.


verso 4

Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,


verso 5

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?


verso 6

Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:


verso 7

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?


verso 8

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.


verso 9

A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.


verso 10

Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.


verso 11

Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.


verso 12

Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;


verso 13

És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:


verso 14

Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.


verso 15

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.


verso 16

A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,


verso 17

Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.


verso 18

A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.


verso 19

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.


verso 20

Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.


verso 21

Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.


verso 22

Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.


verso 23

Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.


verso 24

Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.


verso 25

Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.


verso 26

Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.


verso 27

Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.


verso 28

Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.


verso 29

Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.

Capítulos:


Libros