Jób könyve
capítulo 22
verso 1
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
verso 2
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
verso 3
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
verso 4
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
verso 5
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
verso 6
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
verso 7
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
verso 8
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
verso 9
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
verso 10
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
verso 11
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
verso 12
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
verso 13
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
verso 14
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
verso 15
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
verso 16
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
verso 17
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
verso 18
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
verso 19
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
verso 20
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
verso 21
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
verso 22
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
verso 23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
verso 24
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
verso 25
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
verso 26
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
verso 27
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
verso 28
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
verso 29
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
verso 30
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Libros
