Jób könyve
capítulo 4
verso 1
És felele a témáni Elifáz, és monda:
verso 2
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
verso 3
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
verso 4
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
verso 5
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
verso 6
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
verso 7
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
verso 8
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
verso 9
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
verso 10
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
verso 11
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
verso 12
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
verso 13
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
verso 14
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
verso 15
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
verso 16
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
verso 17
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
verso 18
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
verso 19
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
verso 20
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
verso 21
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Libros
