Jób könyve
capítulo 31
verso 1
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
verso 2
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
verso 3
A vagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
verso 4
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
verso 5
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
verso 6
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
verso 7
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
verso 8
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
verso 9
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
verso 10
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
verso 11
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
verso 12
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
verso 13
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
verso 14
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
verso 15
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
verso 16
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
verso 17
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
verso 18
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
verso 19
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
verso 20
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
verso 21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
verso 22
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
verso 23
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
verso 24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
verso 25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
verso 26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
verso 27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
verso 28
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
verso 29
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
verso 30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
verso 31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
verso 32
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
verso 33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
verso 34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
verso 35
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
verso 36
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
verso 37
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
verso 38
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
verso 39
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
verso 40
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Libros
