Jób könyve
capítulo 27
verso 1
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
verso 2
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
verso 3
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
verso 4
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
verso 5
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
verso 6
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
verso 7
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
verso 8
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis mégis elragadja az ő lelkét?
verso 9
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
verso 10
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
verso 11
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
verso 12
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
verso 13
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
verso 14
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
verso 15
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
verso 16
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
verso 17
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
verso 18
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
verso 19
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
verso 20
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
verso 21
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
verso 22
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
verso 23
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
Libros
