Jób könyve
capítulo 33
verso 1
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
verso 2
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
verso 3
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
verso 4
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
verso 5
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
verso 6
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
verso 7
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
verso 8
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
verso 9
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
verso 10
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
verso 11
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
verso 12
Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
verso 13
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
verso 14
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
verso 15
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
verso 16
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
verso 17
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
verso 18
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
verso 19
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
verso 20
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
verso 21
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
verso 22
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
verso 23
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
verso 24
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
verso 25
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
verso 26
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
verso 27
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
verso 28
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
verso 29
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
verso 30
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
verso 31
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
verso 32
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
verso 33
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
Libros
