Jób könyve
capítulo 21
verso 1
Felele pedig Jób, és monda:
verso 2
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
verso 3
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
verso 4
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
verso 5
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
verso 6
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
verso 7
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
verso 8
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
verso 9
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
verso 10
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
verso 11
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
verso 12
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
verso 13
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
verso 14
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
verso 15
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
verso 16
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
verso 17
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
verso 18
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
verso 19
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
verso 20
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
verso 21
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
verso 22
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
verso 23
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
verso 24
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
verso 25
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
verso 26
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
verso 27
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
verso 28
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
verso 29
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
verso 30
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
verso 31
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
verso 32
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
verso 33
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
verso 34
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Libros
