Jób könyve

capítulo 12


Capítulos:


verso 1

Felele erre Jób, és monda:


verso 2

Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!


verso 3

Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?


verso 4

Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!


verso 5

A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.


verso 6

A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.


verso 7

Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.


verso 8

Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.


verso 9

Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?


verso 10

A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.


verso 11

Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?


verso 12

A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?


verso 13

Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.


verso 14

Ímé, a mit leront, nem az épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.


verso 15

Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.


verso 16

Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.


verso 17

A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.


verso 18

A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.


verso 19

A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.


verso 20

Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.


verso 21

Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.


verso 22

Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.


verso 23

Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.


verso 24

Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.


verso 25

És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

Capítulos:


Libros