Jób könyve
capítulo 36
verso 1
És folytatá Elihu, és monda:
verso 2
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
verso 3
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
verso 4
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
verso 5
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
verso 6
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
verso 7
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
verso 8
És ha békóba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
verso 9
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
verso 10
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
verso 11
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
verso 12
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
verso 13
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
verso 14
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
verso 15
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
verso 16
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva.
verso 17
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
verso 18
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
verso 19
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
verso 20
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
verso 21
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
verso 22
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
verso 23
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
verso 24
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
verso 25
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
verso 26
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
verso 27
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
verso 28
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
verso 29
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
verso 30
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
verso 31
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
verso 32
Kezeit elborítja a villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
verso 33
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
verso 34
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Libros
